Introduction Γ  la gestion des flux touristiques d’Angkor


KΓ©rya Chau Sun |

porte-parole, conseillΓ¨re pour l’AutoritΓ© Nationale APSARA pour la protection du site et l’amΓ©nagement de la RΓ©gion d’Angkor au Cambodge. Introduction

KMFR

β€‹αž…αŸ… αžŸαŸŠαž»αž“β€‹αž€αž·αžšαž·αž™αžΆ

αž’αŸ’αž“αž€β€‹αž“αžΆαŸ†αž–αžΆαž€αŸ’αž™αž’αžΆαž‡αŸ’αž‰αžΆαž’αžšαž‡αžΆαžαž·αž’αž”αŸ’αžŸαžšαžΆ

αž€αžΆαžšβ€‹αž”αžŽαŸ’αžŠαž»αŸ‡β€‹αž”αžŽαŸ’αžŠαžΆαž›β€‹αž•αŸ’αž“αŸ‚αž€β€‹αž”αŸαžαž·αž€αž—αžŽαŸ’αžŒβ€‹αžαžΆαž˜β€‹αž’αŸŠαžΈαž„αž’αžΊαžŽαž·αž

αžŸαŸαž…αž€αŸ’αžŠαžΈαž•αŸ’αžŠαžΎαž˜αž’αŸ†αž–αžΈαž€αžΆαžšαž‚αŸ’αžšαž”αŸ‹αž‚αŸ’αžšαž„αž›αŸ†αž αžΌαž‘αŸαžŸαž…αžšαž“αŸ…β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžš

 

αžαŸ’αž‰αž»αŸ†β€‹αžŸαžΌαž˜β€‹αž’αŸ’αžœαžΎβ€‹αžŸαŸαž…αž€αŸ’αžŠαžΈβ€‹αž•αŸ’αžŠαžΎαž˜β€‹β€‹αžšαž”αžŸαŸ‹αžαŸ’αž‰αž»αŸ† αžŠαŸ„αž™β€‹αžšαŸ†αž­αž€αž’αŸ†αž–αžΈβ€‹αžŸαŸαž…αž€αŸ’αžŠαžΈαž”αŸ’αžšαž€αžΆαžŸαžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αž―αž€αž§αžαŸ’αžαž˜ αžœαŸ‰αžΆαž“αŸ‹ αž˜αŸ‰αžΌαž›αžΈαžœαžŽαŸ’αžŽ αžŸαŸ’αžαžΆαž”αž“αž·αž€β€‹ αž“αž·αž„β€‹αž‡αžΆαž”αŸ’αžšαž’αžΆαž“αž‘αžΈαŸ‘β€‹αž“αŸƒαž’αžΆαž‡αŸ’αž‰αžΆβ€‹αž’αžšαž’αž”αŸ’αžŸαžšαžΆαžšαž αžΌαžβ€‹αžŠαž›αŸ‹β€‹αž†αŸ’αž“αžΆαŸ†β€‹αŸ’αŸ αŸ αŸ‘ αž αžΎαž™β€‹αžŠαŸ‚αž›β€‹αž”αžΆαž“αž‘αž‘αž½αž›β€‹αž˜αžšαžŽαž—αžΆαž–αž€αžΆαž›β€‹αž–αžΈβ€‹αž–αŸαž›β€‹αžαŸ’αž˜αžΈαŸ—αž“αŸαŸ‡αŸ– αž“αŸ…β€‹αž†αŸ’αž“αžΆαŸ†β€‹αŸ‘αŸ©αŸ©αŸ₯ αž―αž€β€‹αž§αžαŸ’αžαž˜β€‹αž˜αžΆαž“β€‹αž”αŸ’αžšαžŸαžΆαžŸαž“αŸβ€‹αžαžΆ Β«Β αž‘αŸαžŸαž…αžšαžŽαŸαž˜αž½αž™β€‹αžŠαŸ‚αž›β€‹αž˜αž·αž“αž˜αžΆαž“αž€αžΆαžšαžαŸ’αžšαž½αžαž–αž·αž“αž·αžαŸ’αž™ αž‚αžΊαž‡αžΆβ€‹αž€αžΆαžšαž‚αŸ†αžšαžΆαž˜αž€αžΆαž“αŸ‹αžαŸ‚β€‹αž†αžΆαž”αŸ‹β€‹αžšαž αŸαžŸβ€‹ αž“αž·αž„β€‹αž€αžΆαž“αŸ‹αžαŸ‚β€‹αž”αŸ†αž•αŸ’αž›αž·αž…β€‹αž”αŸ†αž•αŸ’αž›αžΆαž‰β€‹αžαŸ‚αž˜αž‘αŸ€αžαžŠαž›αŸ‹β€‹αž”αŸαžαž·β€‹αž€αž—αžŽαŸ’αžŒβ€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αž™αžΎαž„β€‹ αž‚αŸ’αžšαŸ„αŸ‡β€‹αžαŸ’αž“αžΆαž€αŸ‹β€‹αž‡αžΆαž„αž–αŸαž›αžœαŸαž›αžΆβ€‹αž…αŸ’αžšαžΎαž“β€‹αž†αŸ’αž“αžΆαŸ†β€‹αž“αŸƒβ€‹αž€αžΆαžšβ€‹αž”αŸ„αŸ‡β€‹αž”αž„αŸ‹β€‹αž…αŸ„αž›β€‹β€‹αž“αž·αž„αž€αžΆαžšαž›αž½αž…αž”αŸ’αž›αž“αŸ‹αž‘αŸ…αž‘αŸ€αžΒ»αŸ”

αž™αžΎαž„β€‹β€‹αž˜αž·αž“αž’αžΆαž…β€‹αžšαŸ€αž”αž…αŸ†β€‹αž‘αŸαžŸβ€‹αž…αžšαžŽαŸαž“αŸ…β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„αžšαž˜αžŽαžΈαž™β€‹αžŠαŸ’αž‹αžΆαž“αžŠαžΌαž…αž‡αžΆβ€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšαž“αŸαŸ‡β€‹ αžŠαŸ„αž™β€‹αž˜αž·αž“αž‚αž·αžβ€‹αž‚αžΌαžšβ€‹αžŠαž›αŸ‹β€‹β€‹αž•αž›β€‹αžœαž·αž”αžΆαž€αžŠαŸ‚αž›β€‹αž”αžŽαŸ’αžŠαžΆαž›β€‹αž˜αž€β€‹αž–αžΈβ€‹αž›αŸ†αž αžΌβ€‹αž—αŸ’αž‰αŸ€αžœβ€‹αžŠαŸαž‚αŸ†αž αž»αž€β€‹αž‘αŸ…αž›αžΎβ€‹β€‹αž”αžšαž·β€‹αž™αžΆαž€αžΆαžŸβ€‹αž˜αž½αž™β€‹αžŠαŸβ€‹αž–αž·αžŸαŸαžŸ αžŠαŸ‚αž›αž‡αžΆβ€‹αž›αž€αŸ’αžαžŽαŸˆβ€‹αž–αž·αžŸαŸαžŸβ€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹β€‹αžšαž˜αžŽαžΈαž™αžŠαŸ’αž‹αžΆαž“β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšαž»αŸ† αž”αžšαž·αž™αžΆαž€αžΆαžŸβ€‹αž“αŸ„αŸ‡β€‹αž‚αžΊβ€‹αžšαž½αž˜β€‹αž‘αžΆαŸ†αž„β€‹αžŒαž½αž„β€‹αž–αŸ’αžšαž›αžΉαž„β€‹αž“αŸƒαžšαž˜αžŽαžΈαž™αžŠαŸ’αž‹αžΆαž“β€‹β€‹αž“αŸαŸ‡β€‹ αžŠαŸ‚αž›β€‹αžαŸ’αžšαžΌαžœβ€‹αž”αžΆαž“β€‹αžšαŸ†αžαžΆαž“β€‹αžŠαŸ„αž™β€‹αžŸαžΆαžšβ€‹αžŠαŸ†αžŽαžΎαžšβ€‹αž‘αŸ…β€‹αž˜αž€β€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αž—αŸ’αž‰αŸ€αžœβ€‹αž‘αŸαžŸβ€‹αž…αžš αž“αžΆαŸ†β€‹αž²αŸ’αž™β€‹αžŠαŸ‚αž“αžŠαžΈβ€‹αž“αŸƒβ€‹αž§αž‘αŸ’αž™αžΆαž“β€‹β€‹αž“αŸαŸ‡β€‹αž˜αž·αž“β€‹αžŠαžΌαž…β€‹αž‡αžΆβ€‹αž‘αžΈβ€‹αž€αž“αŸ’αž›αŸ‚αž„β€‹αž˜αž½αž™β€‹αž–αž·αžβ€‹αž”αŸ’αžšαžΆαž€αžŠ αž¬β€‹αž€αŸαžαžΆαž‚αŸ’αžšαžΆαž“αŸ‹β€‹αžαŸ‚αž‡αžΆβ€‹αž‘αžΈβ€‹αž€αž“αŸ’αž›αŸ‚αž„αžŸαž˜αŸ’αžšαžΆαž”αŸ‹β€‹αž˜αž“αž»αžŸαŸ’αžŸβ€‹αž†αŸ’αž›αž„β€‹β€‹αž€αžΆαžαŸ‹β€‹αž”αŸ‰αž»αžŽαŸ’αžŽαŸ„αŸ‡ αž αžΎαž™β€‹αžœαžαŸ’αžαž˜αžΆαž“β€‹αž—αŸ’αž‰αŸ€αžœβ€‹αžŠαŸβ€‹αž…αŸ’αžšαžΎαž“β€‹αž“αŸαŸ‡β€‹αž’αžΆαž…αž“αžΆαŸ†β€‹αž±αŸ’αž™β€‹αž”αžΆαžαŸ‹αž”αž„αŸ‹β€‹αž”αž“αŸ’αžŠαž·αž…β€‹αž˜αŸ’αžŠαž„αŸ—β€‹αž“αžΌαžœαž›αž€αŸ’αžαžŽαŸˆαžŠαžΎαž˜αž‡αžΆαž‘αžΈβ€‹αžŸαž€αŸ’αž€αžΆαžšαŸˆβ€‹β€‹β€‹αžšαž”αžŸαŸ‹αž§αž‘αŸ’αž™αžΆαž“β€‹αŸ”

αžŒαž½αž„β€‹αž–αŸ’αžšαž›αžΉαž„β€‹αž“αŸƒβ€‹αž‘αžΉαž€β€‹αžŠαžΈβ€‹β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžš αž€αŸβ€‹αž…αŸαž‰β€‹αž˜αž€β€‹αž–αžΈβ€‹β€‹αž—αžΆαž–β€‹αž’αŸ†β€‹αžŸαŸ’αž€αžΉαž˜β€‹αžŸαŸ’αž€αŸƒαž“αŸƒβ€‹αž”αŸ’αžšαžΆαž„αŸ’αž‚β€‹αž”αŸ’αžšαžΆαžŸαžΆαž‘β€‹αž‘αžΆαŸ†αž„β€‹αž‘αžΆαž™ β€‹αž“αŸƒαžŠαž»αŸ†β€‹αžŸαž·αž›αžΆβ€‹β€‹αž”αŸ’αžšαžΆαžŸαžΆαž‘αžšαžΆαž”αŸ‹αž–αžΆαž“αŸ‹β€‹αž†αŸ’αž“αžΆαŸ† αžŠαŸ‚αž›αžŸαŸŠαžΈβ€‹αžŸαž„αŸ’αžœαžΆαž€αŸ‹αž‚αŸ’αž“αžΆβ€‹αž™αŸ‰αžΆαž„β€‹αžαŸ’αž›αžΆαŸ†αž„β€‹αž‡αžΆβ€‹αž˜αž½αž™β€‹αž“αžΉαž„β€‹αž’αž˜αŸ’αž˜αž‡αžΆαžαž· αžŠαŸ‚αž›β€‹αž‡αž½αž“β€‹αž€αžΆαž›αž’αžΆαž…β€‹αžŠαž»αŸ‡αž…αžΆαž€αŸ‹β€‹αžŸαŸ’αžšαŸαŸ‡β€‹αž›αžΎβ€‹αž”αŸ’αžšαžΆαžŸαžΆαž‘β€‹ αž€αŸαž”αŸ‰αž»αž“αŸ’αžŠαŸ‚β€‹ β€‹αžœαžαŸ’αžαž˜αžΆαž“β€‹αž‡αžΆαž”αŸ‹β€‹αž‡αžΆβ€‹αž“αž·αž…αŸ’αž…αž“αŸƒβ€‹αžŠαžΎαž˜β€‹αžˆαžΎαžŠαž»αŸ‡β€‹αž›αžΎβ€‹αž”αŸ’αžšαžΆαžŸαžΆαž‘ αž“αž·αž„β€‹αžŠαŸ†αžŽαžΎαžšαž‘αŸ…αž˜αž€β€‹αž₯αžαžˆαž”αŸ‹β€‹αžˆαžšβ€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αž—αŸ’αž‰αŸ€αžœαž‘αŸαžŸαž…αžš β€‹αž”αžΎαž‘αŸ„αŸ‡αž”αžΈαž‡αžΆαž˜αŸ’αžŠαž„αž”αž“αŸ’αžαž·αž…αŸ—αž€αŸ’αžŠαžΈ αž”αŸ‰αž»αž“αŸ’αžαŸ‚β€‹αžœαžΆαž…αŸ’αž”αžΆαžŸαŸ‹β€‹αž‡αžΆβ€‹αž’αŸ’αžœαžΎβ€‹αž±αŸ’αž™β€‹αž”αŸ’αžšαžΆαžŸαžΆαž‘β€‹αž‘αŸ’αžšαž»αžŒβ€‹αž‘αŸ’αžšαŸ„αž˜β€‹ αž”αŸ’αžšαžŸαž·αž“β€‹αž”αžΎβ€‹αžœαž·αž’αžΆαž“αž€αžΆαžšαžŸαž˜αžŸαŸ’αžšαž”αž˜αž·αž“β€‹αžαŸ’αžšαžΌαžœβ€‹αž”αžΆαž“β€‹αž…αžΆαžαŸ‹β€‹αž‘αžΎαž„αž‘αŸαž“αŸ„αŸ‡β€‹αŸ” αžαžΆαž˜αž–αž·αžαž‘αŸ… αžŒαž½αž„β€‹αž–αŸ’αžšαž›αžΉαž„β€‹αž“αŸƒβ€‹αž‘αžΉαž€β€‹αžŠαžΈβ€‹αž“αŸαŸ‡ αž‚αžΊαž‡αžΆβ€‹αžŒαž½αž„β€‹αž–αž‰αžšαž›αžΉαž„β€‹β€‹αž–αŸ’αžšαŸ‡αž’αžΆαž‘αž·αž‘αŸαž–αŸ”

αž’αž„αŸ’αž‚αžšβ€‹αž‚αžΊαž‡αžΆβ€‹αž‚αŸ’αžšαžΆαž”αŸ‹αž‚αž‡αŸ‹β€‹αžŠαŸαž…αž·αž‰αŸ’αž…αŸ‚αž„β€‹αž…αž·αž‰αŸ’αž…αžΆαž…β€‹αž“αŸƒβ€‹αž”αŸαžαž·αž€αž—αžŽαŸ’αžŒβ€‹αž–αž·αž—αž–β€‹αž›αŸ„αž€ αž‘αŸ„αŸ‡αž”αžΈαž‡αžΆβ€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšαž˜αžΆαž“β€‹αžœαžΆαžŸαž“αžΆαž˜αž½αž™β€‹β€‹αž–αž·αžŸαŸαžŸβ€‹αžαž»αžŸβ€‹αž–αžΈβ€‹αž‚αŸ αž”αžΎβ€‹αž”αŸ’αžšαŸ€αž”αž’αŸ€αž”β€‹αž‘αŸ…αž“αžΉαž„β€‹αžšαž˜αžŽαžΈαž™αžŠαŸ’αž‹αžΆαž“β€‹β€‹αž•αŸ’αžŸαŸαž„β€‹αž‘αŸ€αžβ€‹αž“αŸ…β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„β€‹αž”αŸ’αžšαž‘αŸαžŸβ€‹αž€αž˜αŸ’αž–αž»αž‡αžΆβ€‹αž€αŸβ€‹αžŠαŸ„αž™ αž”αŸ‰αž»αž“αŸ’αžαŸ‚ αž’αž„αŸ’αž‚αžšβ€‹β€‹αž‚αžΊβ€‹αž‡αžΆβ€‹β€‹αžŠαŸ‚αž“β€‹β€‹αžŠαžΈβ€‹αž˜αž½αž™αžŠαŸ‚αž›β€‹αžαŸ’αžšαžΌαžœβ€‹αž”αžΆαž“β€‹αž”αž‰αŸ’αž…αžΌαž›β€‹αž‘αŸ…β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„αžœαž·αžŸαŸαž™αž‘αŸαžŸβ€‹αž…αžšαžŽαŸ αžŠαŸ„αž™β€‹αž”αŸ’αžšαžˆαž˜β€‹αž“αžΉαž„β€‹αž—αžΆαž–β€‹αž˜αž·αž“β€‹αž”αŸ’αžšαžΆαž€αžŠβ€‹αž”αŸ’αžšαž‡αžΆ αž“αž·αž„β€‹αž§αž”αžŸαž‚αŸ’αž‚β€‹αž“αŸƒβ€‹αž€αž·αž…αŸ’αž…β€‹αž’αž—αž·αžœαžŒαŸ’αžβ€‹ αžŠαŸ‚αž›β€‹αž‘αž‘αž½αž›β€‹αžšαž„β€‹αžŠαŸ„αž™β€‹αž•αž›αž·αžβ€‹αž•αž›β€‹αž‘αŸαžŸβ€‹αž…αžšβ€‹αžŽαŸαž‚αŸ’αžšαž”αŸ‹β€‹αž”αŸ’αžšαž—αŸαž‘β€‹αž•αŸ’αžŸαŸαž„β€‹αž‘αŸ€αžβ€‹αžŠαŸ‚αžšβ€‹αŸ”

αžαžΎαž—αŸ’αž‰αŸ€αžœαž‘αŸαžŸαž…αžš αžŠαŸ‚αž›αž˜αž€αž‘αžŸαŸ’αžŸαž“αžΆβ€‹αž€αŸ’αžšαž»αž„β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšαž“αŸ…αžŸαžαžœαžαŸ’αžŸαžšαŸαž‘αžΈαŸ’αŸ‘ β€‹αžαž»αžŸαž–αžΈαž—αŸ’αž‰αŸ€αžœαž‘αŸαžŸαž…αžš αžŠαŸ‚αž›β€‹αž˜αž€αž‘αžŸαŸ’αžŸαž“αžΆβ€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšβ€‹ αž€αžΆαž›β€‹αž–αžΈβ€‹αžŸαž˜αŸαž™β€‹β€‹β€‹αž›αŸ„αž€ Henri Mouhot αžšαž€β€‹αžƒαžΎαž‰β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšβ€‹αž“αŸ…αžŸαžαžœαžαŸ’αžŸαžšαŸαž‘αžΈαŸ‘αŸ© αžŠαŸ‚αžšαž¬αž™αŸ‰αžΆαž„αžŽαžΆ?

αž‘αŸ„αŸ‡αž”αžΈαž‡αžΆβ€‹αž—αŸ’αž‰αŸ€αžœβ€‹αž”αŸ’αžšαž—αŸαž‘β€‹αžŽαžΆβ€‹αž€αŸβ€‹αžŠαŸ„αž™ αž˜αž€β€‹αž–αžΈβ€‹αž”αžŸαŸ’αž…αž·αž˜β€‹αž”αŸ’αžšαž‘αŸαžŸβ€‹αž€αŸ’αžŠαžΈ αž¬β€‹αž˜αž€β€‹αž–αžΈβ€‹αž’αžΆαžŸαŸŠαžΈβ€‹αž€αŸ’αžŠαžΈ αžαžΎαž–αž½αž€αž‚αŸβ€‹αž˜αž€β€‹αž€αŸ’αžšαž»αž„β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšβ€‹αž“αŸαŸ‡β€‹αžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈαžŸαŸ’αžœαŸ‚αž„β€‹αžšαž€β€‹αž’αŸ’αžœαžΈβ€‹αž‘αŸ…αž“αžΆαž–αŸαž›β€‹αž”αž…αŸ’αž…αž»αž”αŸ’αž”αž“αŸ’αž“? αž’αž„αŸ’αž‚αžšαž‡αžΆβ€‹αž”αŸαžαž·αž€β€‹αž—αžŽαŸ’αžŒβ€‹αž–αž·αž—αž–β€‹αž›αŸ„αž€ αžŠαŸ‚αž›β€‹αž’αŸ’αž“αž€β€‹αžœαž·αž‘αŸ’αž™αžΆαžŸαžΆαžŸαŸ’αžšαŸ’αžŠαž–αŸαž‰β€‹αž…αž·αžαŸ’αž αž“αž·αž„αž–αŸ’αž™αžΆαž™αžΆαž˜αž€αžΆαžšαž–αžΆαžšβ€‹ β€‹αž—αŸ’αž‰αŸ€αžœαž‘αŸαžŸβ€‹αž…αžšβ€‹β€‹αž…αž„αŸ‹αžŸαž˜αŸ’αžšαŸαž…αžαžΆαž˜αž€αŸ’αžŠαžΈαžŸαž»αž”αž·αž“β€‹αžšαž”αžŸαŸ‹αžαŸ’αž›αž½αž“αž¬? αžαžΎβ€‹αž‚αŸβ€‹αž’αžΆαž…αž˜αžΆαž“αž’αžΆαžšαž˜αŸ’αž˜αžŽαŸαž™αŸ‰αžΆαž„αžŽαžΆβ€‹αž“αŸ…αž–αŸαž›αž‚αŸβ€‹αž”αžΆαž“αžƒαžΎαž‰β€‹αž€αŸ’αžšαž»αž„β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšαž“αŸ…αžŸαžαžœαžαŸ’αžŸαžšαŸαž‘αžΈαŸ’αŸ‘?

αž’αž„αŸ’αž‚αžšβ€‹αžŸαž–αŸ’αžœαžαŸ’αž„αŸƒβ€‹αž“αŸαŸ‡ β€‹αž˜αž·αž“αž”αžΆαž“β€‹αž’αŸ’αžœαžΎβ€‹αž²αŸ’αž™β€‹αž’αŸ’αž“αž€αžŽαžΆβ€‹αžαž€β€‹αž…αž·αžαŸ’αžαž‘αžΎαž™ αž”αŸ‰αž»αž“αŸ’αžαŸ‚αž’αŸ’αž“αž€αžαŸ’αž›αŸ‡αž˜αžΆαž“αž€αžΆαžšβ€‹αžŸαŸ„αž€β€‹αžŸαŸ’αžŠαžΆαž™ αžŠαŸ„αž™αžŸαžΆβ€‹αžšαžœαž„αŸ’αžœαŸαž„αžœαž„αŸ’αžœαžΆαž“αŸ‹β€‹αž–αŸ’αžšαŸ„αŸ‡αžαŸ‚αž—αŸ’αž‰αŸ€αžœαž‘αŸαžŸαž…αžšβ€‹αž…αŸ’αžšαžΎαž“β€‹αž–αŸαž€ αž“αžΆαŸ†αž²αŸ’αž™β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšβ€‹αž”αžΆαžαŸ‹β€‹αž”αž„αŸ‹β€‹αž—αžΆαž–β€‹αž’αžŸαŸ’αž…αžΆαžšαŸ’αž™β€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αžœαžΆ αž‚αžΊβ€‹αž—αžΆαž–β€‹αž’αžŸαŸ’αž…αžΆαžšαŸ’αž™β€‹αžŠαŸ‚αž›αž–αž½αž€αž‚αŸβ€‹β€‹αž…αž„αŸ‹β€‹αžƒαžΎαž‰β€‹αž“αŸ„αŸ‡β€‹αŸ” αž’αž„αŸ’αž‚αžšβ€‹αž“αžΆαŸ†β€‹αž±αŸ’αž™β€‹αž˜αžΆαž“β€‹αž€αŸ’αžŠαžΈβ€‹αžŸαŸ’αžšαž˜αžΎβ€‹αžŸαŸ’αžšαž˜αŸƒβ€‹αžŸαž β€‹αžŸαž˜αŸαž™β€‹β€‹αžαžΆαŸ†αž„β€‹αž–αžΈβ€‹αž™αžΌαžšαž˜αž€β€‹αž αžΎαž™ αžšαžΈαž―β€‹αž—αŸ’αž‰αŸ€αžœαž‘αŸαžŸαž…αžšβ€‹αž”αžΆαž“αž‡αžΆαž”αŸ‹β€‹αž…αž·αžαŸ’αžβ€‹αž‘αŸ…αž“αžΉαž„β€‹αž‘αŸαžœαž€αžαžΆ αž–αŸ’αžšαž˜β€‹αž‘αžΆαŸ†αž„β€‹β€‹αž’αžΆαžαŸŒαž€αŸ†αž”αžΆαŸ†αž„β€‹αž‡αž»αŸ†β€‹αžœαž·αž‰αž’αž„αŸ’αž‚αžšβ€‹β€‹αž“αŸαŸ‡β€‹β€‹αŸ” αž˜αŸ‰αŸ’αž™αžΆαž„β€‹αž‘αŸ€αžβ€‹ αž–αžΆαž€αŸ’αž™αžŠαŸ‚αž›αž–αž½αž€αž‚αŸβ€‹αž”αŸ’αžšαžΎβ€‹αž”αŸ’αžšαžΆαžŸαŸ‹αž‡αžΆβ€‹αž‰αžΉαž€β€‹αž‰αžΆαž”αŸ‹ αžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈβ€‹β€‹αž€αŸ†αžŽαžαŸ‹β€‹αž“αž·αž™αž˜αž“αŸαž™β€‹αž²αŸ’αž™β€‹αž€αŸ’αžšαž»αž„β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžš αž‚αžΊβ€‹ Β«Β αž—αžΆαž–β€‹αž’αžŸαŸ’αž…αžΆαžšαŸ’αž™β€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšΒ Β» ឬ Β«Β αžœαžΆβ€‹αž αž½αžŸβ€‹αž–αžΈαž€αŸ’αžŠαžΈβ€‹β€‹αžŸαŸ’αžšαž˜αŸƒΒ Β» αž¬αž€αŸβ€‹ Β«Β αž€αžΆαžšαž–αž·αžαž˜αž·αž“αžαž»αžŸβ€‹αž–αžΈβ€‹β€‹αžœαŸαž‘β€‹αž€αžαžΆΒ Β» αž‘αžΎαž™β€‹αŸ”

αž’αž„αŸ’αž‚αžšαž”αŸ’αžšαž‡αž»αŸ†β€‹αž‘αŸ…β€‹αžŠαŸ„αž™αž—αžΆαž–β€‹αž‘αžΆαž€αŸ‹β€‹αž‘αžΆαž‰β€‹αž‘αŸαžŸβ€‹αž…αžšαžŽαŸαž‚αŸ’αžšαž”αŸ‹β€‹αž”αŸ‚αž”αž™αŸ‰αžΆαž„ αž–αŸ„αž›β€‹αž‚αžΊβ€‹αž˜αžΆαž“β€‹αž…αž˜αŸ’αž›αžΆαž€αŸ‹β€‹αžŠαŸβ€‹αžŸαŸ’αžšαžŸαŸ‹αžŸαŸ’αž’αžΆαžβ€‹αžαž»αžŸαž’αŸ†αž–αžΈβ€‹β€‹αž€αž“αŸ’αž›αŸ‚αž„β€‹αžŠαž‘αŸƒ β€‹αžŠαŸ‚αž›β€‹αž”αž„αŸ’αž αžΆαž‰β€‹αž’αŸ†αž–αžΈαžœαžΈαžšαž€αžαžΆαž“αŸƒαž€αŸ’αžŸαžαŸ’αžšβ€‹αžŸαž˜αŸαž™αž’αž„αŸ’αž‚αžš αž€αŸαž”αŸ‰αž»αž“αŸ’αžαŸ‚β€‹αž€αŸβ€‹αž”αž„αŸ’αž αžΆαž‰αž’αŸ†αž–αžΈαž€αžΆαž™β€‹αžœαž·αž€αžΆαžšβ€‹αž”αŸ‚αž”β€‹αž’αž˜αŸ’αž˜αž‡αžΆαžαž·β€‹αžŠαŸαžšαžŸαŸ‹β€‹αžšαžœαžΎαž€αž“αŸƒβ€‹αž‡αžΈαžœαž·αžβ€‹αž”αŸ’αžšαž…αžΆαŸ†β€‹αžαŸ’αž„αŸƒβ€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αž”αŸ’αžšαž‡αžΆαž‡αž“β€‹ αž‘αžΆαŸ†αž„αž’αžŸαŸ‹αž“αŸαŸ‡β€‹αžŸαž»αž‘αŸ’αž’αžαŸ‚αžαŸ’αžšαžΌαžœβ€‹αž”αžΆαž“β€‹αž‚αŸ’αžšαž”β€‹αžŠαžŽαŸ’αžŠαž”αŸ‹β€‹αž“αŸ…β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„ Β«Β αž–αŸ’αžšαŸƒαž–αŸ’αžšαžΉαž€αŸ’αžŸαžΆΒ Β» αžŠαŸ‚αž›αž˜αžΆαž“β€‹αž–αžΆαžŸβ€‹αž–αŸαž‰ αž“αž·αž„β€‹αž”αŸ’αžšαž€αž”β€‹αžŠαŸ„αž™αžŸαž»αžœαžαŸ’αžαž·αž—αžΆαž–β€‹β€‹αŸ”

αž›αž€αŸ’αžαžŽαŸˆαžŸαž˜αŸ’αž”αžαŸ’αžαž·β€‹αžšαž½αž˜αž˜αž½αž™αž“αŸƒβ€‹β€‹αž—αŸ’αž‰αŸ€αžœαž‘αŸαžŸβ€‹αž…αžš αž‘αŸ„αŸ‡αž”αžΈαž‡αžΆαž˜αžΆαž“β€‹αž”αŸ’αžšαž—αž–β€‹αž˜αž€αž–αžΈβ€‹αž‘αžΈαžŽαžΆαž€αŸβ€‹αžŠαŸ„αž™ αž‘αŸ„αŸ‡αž”αžΈαž‡αžΆβ€‹β€‹αž–αž½αž€β€‹αž‚αŸβ€‹αž˜αžΆαž“β€‹αžœαž”αŸ’αž”αž’αž˜αŸŒβ€‹αž“αž·αž„β€‹αž€αžΆαž“αŸ‹β€‹αžŸαžΆαžŸαž“αžΆβ€‹αžαž»αžŸαž‚αŸ’αž“αžΆβ€‹αž™αŸ‰αžΆαž„αžŽαžΆβ€‹αž€αŸβ€‹αžŠαŸ„αž™ αž‚αžΊβ€‹αžαžΆαž–αž½αž€αž‚αŸαžŸαž»αž‘αŸ’αž’β€‹αžαŸ‚β€‹αž‡αžΆαž”αŸ‹β€‹αž…αž·αžαŸ’αžβ€‹αž‘αŸ…αž“αžΉαž„β€‹αž”αžšαž·αž™αžΆβ€‹αž€αžΆαžŸβ€‹αžŠαŸ‚αž›β€‹αžŸαžΆαž™β€‹αž…αŸαž‰αž–αžΈβ€‹αž€αŸ’αžšαž»αž„β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšβ€‹ αž“αž·αž„αž’αžΆαžšαž˜αŸ’αž˜αžŽαŸβ€‹αžšαŸ†αž—αžΎαž”β€‹αžŠαŸ‚αž›β€‹αž˜αžΆαž“β€‹αž“αŸ…β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„β€‹αž…αž·αžαŸ’αžβ€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αž–αž½αž€β€‹αž‚αŸαŸ”

αž›αž€αŸ’αžαžŽαŸˆαž‡αžΆβ€‹αž‘αžΈβ€‹αžŸαž€αŸ’αž€αžΆαžšαŸˆ αž‚αžΊαž‡αžΆβ€‹αž‚αŸ’αžšαžΉαŸ‡β€‹αž“αŸƒβ€‹αž’αžαŸ’αžαž·αž—αžΆαž–β€‹β€‹αž€αŸ’αžšαž»αž„αž’αž„αŸ’αž‚αžš αž αžΎαž™β€‹αž™αžΎαž„αž˜αžΆαž“β€‹αž€αžΆαžαž–αŸ’αžœβ€‹αž€αž·αž…αŸ’αž…αžαŸ’αžšαžΌαžœβ€‹β€‹αžšαž€αŸ’αžŸαžΆβ€‹β€‹αž‘αž·αžŠαŸ’αž‹αž—αžΆαž–αžŸαžΆαžŸαž“αžΆαž“αŸƒαž§αž‘αŸ’αž™αžΆαž“β€‹β€‹αŸ” β€‹αž—αžΆαž–β€‹αž’αŸ†β€‹αž›αŸ’αžœαžΉαž„β€‹αž›αŸ’αžœαžΎαž™β€‹αž“αŸƒβ€‹αžšαž˜αžŽαžΈαž™β€‹αžŠαŸ’αž‹αžΆαž“αž“αŸαŸ‡ αžαŸ’αžšαžΌαžœαž’αŸ’αžœαžΎβ€‹αž™αŸ‰αžΆαž„β€‹αžŽαžΆβ€‹αž±αŸ’αž™β€‹αž—αŸ’αž‰αŸ€αžœαž‘αŸαžŸαž…αžšαžŠαŸ‚αž›β€‹αž…αž„αŸ‹β€‹αžŸαŸ’αžœαŸ‚αž„β€‹αž™αž›αŸ‹β€‹αž–αžΈβ€‹αžœαž”αŸ’αž”β€‹αž’αž˜αŸŒβ€‹αž˜αž½β€‹αž™β€‹αžαŸ’αž˜αžΈ αž“αž·αž„β€‹β€‹αž—αŸ’αž‰αŸ€αžœαž‘αŸαžŸαž…αžšβ€‹αžŠαŸ‚αž›β€‹αž˜αž€β€‹αžŸαŸ’αžœαŸ‚αž„β€‹αžšαž€β€‹αž€αž“αŸ’αž›αŸ‚αž„β€‹αžŸαŸ’αž„αž”αŸ‹β€‹αžŸαŸ’αž„αžΆαžαŸ‹αžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈβ€‹αžŸαŸ’αž˜αž·αž„β€‹αžŸαŸ’αž˜αžΆαž’αž·αŸ αžŸαž»αž‘αŸ’αž’β€‹αžαŸ‚β€‹αž’αžΆαž…β€‹αžŸαž˜αŸ’αžšαŸαž…β€‹αž”αŸ†αžŽαž„β€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αžαŸ’αž›αž½αž“αž”αžΆαž“αž–αŸ’αžšαž˜β€‹αž‚αŸ’αž“αžΆαŸ”

β€‹αž€αžΆαžšβ€‹αž‚αŸ’αžšαž”αŸ‹αž‚αŸ’αžšαž„β€‹αž‘αŸαžŸαž…αžšαžŽαŸαž˜αž½αž™β€‹αžŠαŸ‚αž›β€‹αž›αŸ’αž’αž‚αžΊβ€‹β€‹αžŸαŸ’αžαž·αžαž“αŸ…αžαŸ’αžšαž„αŸ‹β€‹αž€αžΆαžšαž’αŸ’αžœαžΎβ€‹αž‘αžŸαŸαž…αžšαžŽαŸαžŠαŸ‚αž› Β«Β αž’αžΆαž…β€‹αž‘αž‘αž½αž›β€‹αž™αž€β€‹αž”αžΆαž“β€‹β€‹Β Β» αž–αžΈβ€‹αžŸαŸ†αžŽαžΆαž€αŸ‹β€‹αž—αŸ’αž‰αŸ€αžœβ€‹αž‘αžΆαŸ†αž„αž’αžŸαŸ‹αž‚αŸ’αž“αžΆ αžšαžΈαž―β€‹αž€αžΆαžšαž‘αž‘αž½αž›β€‹αž”αžŠαž·αžŸαžŽαŸ’αž‹αžΆαžšαž€αž·αž…αŸ’αž…αž“αŸ„αŸ‡αžαŸ’αžšαžΌαžœαžαŸ‚β€‹αž†αŸ’αž›αžΎαž™β€‹αžαž”αž‘αŸ…β€‹αž“αžΉαž„β€‹β€‹αž€αžΆαžšβ€‹αžšαŸ†αž–αžΉαž„αž‘αž»αž€β€‹αžšαž”αžŸαŸ‹αž—αŸ’αž‰αŸ€αžœβ€‹αž‚αŸ’αžšαž”αŸ‹β€‹αžšαžΌαž”β€‹αŸ”

αž€αžΆαžšβ€‹αž‚αŸ’αžšαž”αŸ‹αž‚αŸ’αžšαž„β€‹αž›αŸ†αž αžΌαž—αŸ’αž‰αŸ€αžœβ€‹αž‘αŸαžŸαž…αžšαž‚αžΊαž‡αžΆαž‚αŸ„αž›αžŠαŸ…β€‹αž˜αž½αž™β€‹αžŠαŸαž’αŸ† αžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈαž’αžΆαž“αžΆβ€‹αž”αžΆαž“β€‹αž“αžΌαžœβ€‹αž€αžΆαžšβ€‹αž‘αžŸαŸ’αžŸαž“αžΆβ€‹αž˜αž½αž™β€‹αž”αŸ’αžšαž€αž”β€‹αžŠαŸ„αž™αž‚αž»αžŽαž—αžΆαž– αžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈβ€‹αž’αžΆαž…β€‹αž²αŸ’αž™αž—αŸ’αž‰αŸ€αžœβ€‹αž‚αŸ’αžšαž”αŸ‹αž‚αŸ’αž“αžΆβ€‹αžŸαž˜αŸ’αžšαŸαž…β€‹αž”αžΆαž“αž“αžΌαžœαžŸαž»αž”αž·αž“β€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αžαŸ’αž›αž½αž“β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„αž–αŸαž›β€‹αž˜αž€β€‹β€‹αž‘αžŸαŸ’αžŸαž“αžΆβ€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšβ€‹ αžƒαžΎαž‰β€‹αžŸαŸ„αž—αžŽαž—αžΆαž–β€‹αžŠαŸβ€‹αžαŸ’αžšαž…αŸ‡αžαŸ’αžšαž„αŸ‹ β€‹αž“αž·αž„αž—αžΆαž–β€‹αž’αžŸαŸ’αž…αžΆαžšαŸ’αž™β€‹αž‘αžΆαŸ†αž„β€‹αž‘αžΆαž™β€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αžœαžΆβ€‹αŸ” αž…αž»αž„β€‹αž€αŸ’αžšαŸ„αž™ αž—αžΆαž–β€‹αž›αŸ’αž’β€‹αž―αž€αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšβ€‹αž‚αžΊαž–αž·αžαž‡αžΆβ€‹αžŸαŸ†αžαžΆαž“αŸ‹αžŽαžΆαžŸαŸ‹ αžšαž€αŸ’αžŸαžΆαž”αžΆαž“β€‹αž“αžΌαžœβ€‹αž—αžΆαž–β€‹αž›αŸ’αž’β€‹αž―αž€β€‹αž“αŸαŸ‡ αž›αž»αŸ‡αžαŸ’αžšαžΆβ€‹αžαŸ‚β€‹αž€αžΆαžšβ€‹αž”αžΎαž€β€‹αž±αŸ’αž™β€‹αž—αŸ’αž‰αŸ€αžœβ€‹β€‹αž‘αŸαžŸβ€‹αž…αžšαž…αžΌαž›β€‹αž‘αžŸαŸ’αžŸαž“αžΆβ€‹αž˜αž·αž“β€‹αž–αŸ’αžšαž„αžΎαž™β€‹αž€αž“αŸ’αžŠαžΎαž™αž…αŸ†αž–αŸ„αŸ‡αžŒαž½αž„β€‹αž–αŸ’αžšαž›αžΉαž„β€‹αž“αŸƒβ€‹αžšαž˜αžŽαžΈαž™αžŠαŸ’αž‹αžΆαž“ αž“αŸ„αŸ‡β€‹αžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈβ€‹αžšαž€αŸ’αžŸαžΆαž€αžΆαžšαž–αžΆαžšβ€‹αž”αŸ’αžšαžΆαžŸαžΆαž‘β€‹αž“αŸαŸ‡β€‹αž²αŸ’αž™β€‹αž…αŸαž‰αž•αž»αžβ€‹αž’αŸ†αž–αžΈβ€‹ Β«Β αž€αžΆαžšαž’αŸ’αžœαžΎβ€‹αž²αŸ’αž™αž˜αžΆαž“αž›αž€αŸ’αžαžŽαŸˆαžŸαžΆαž˜αž‰αŸ’αž‰Β Β»αŸ”

αž…αŸ†αžŽαžΆαžαŸ‹β€‹αžαŸ’αž“αžΆαž€αŸ‹β€‹αž§αž‘αŸ’αž™αžΆαž“β€‹β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšαž€αŸ’αž“αž»αž„β€‹αž”αž‰αŸ’αž‡αžΈβ€‹αž”αŸαžαž·β€‹αž€αž—αžŽαŸ’αžŒβ€‹αž–αž·αž—αž–β€‹αž›αŸ„αž€ αž‚αžΊαž‡αžΆβ€‹αž˜αŸ„αž‘αž“αž—αžΆαž–αž˜αž½αž™αžŸαž˜αŸ’αžšαžΆαž”αŸ‹β€‹αž”αŸ’αžšαž‡αžΆβ€‹αž‡αž“β€‹αž€αž˜αŸ’αž–αž»αž‡αžΆβ€‹αŸ” αž€αžΆαžšαžŽαŸβ€‹αžŠαŸ‚αž›β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšβ€‹β€‹αžαŸ’αžšαžΌαžœβ€‹αž”αžΆαž“αž‘αž‘αž½αž›β€‹αžŸαŸ’αž‚αžΆαž›αŸ‹ αž€αŸαžŠαŸ„αž™αžŸαžΆαžšαžαŸ‚αž‡αžΆαžœαž”αŸ’αž”αž’αž˜αŸŒβ€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αž”αŸ’αžšαž‡αžΆαž‡αž“β€‹β€‹αž€αž˜αŸ’αž–αž»αž‡αžΆ αž“αž·αž„β€‹αž‡αžΆβ€‹αž’αžšαž·αž™αž’αž˜αŸŒβ€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αž”αŸ’αžšαž‡αžΆαž‡αž“αž€αž˜αŸ’αž–αž»αž‡αžΆ αžŠαŸ‚αž›β€‹αž–αž·αž—αž–β€‹αž›αŸ„αž€β€‹αž‘αžΆαŸ†αž„β€‹αž˜αžΌαž›β€‹αž‚αŸ„αžšαž–β€‹ αž²αŸ’αž™β€‹αžαž˜αŸ’αž›αŸƒβ€‹ αž‡αžΆαž’αžšαž·αž™β€‹αž’αž˜αŸŒβ€‹αž˜αž½αž™β€‹αžŠαŸαž˜αžΆαž“β€‹αž€αž·αžαŸ’αž™αžΆβ€‹αž“αž»αž—αžΆαž– αž€αŸαž”αŸ‰αž»αž“αŸ’αžαŸ‚β€‹αž‘αžΆαŸ†αž„αž’αžŸαŸ‹β€‹αž“αŸαŸ‡β€‹αžαž˜αŸ’αžšαžΌαžœβ€‹αž²αŸ’αž™β€‹αž˜αžΆαž“β€‹β€‹αž€αžΆαžšαž‘αž‘αž½αž›β€‹αžαž»αžŸβ€‹αžαŸ’αžšαžΌαžœβ€‹αžŠαŸαž’αŸ†αž’αŸαž„ β€‹αžŠαŸ‚αž›αž‚αŸβ€‹αžαŸ’αžšαžΌαžœβ€‹αžαŸ‚β€‹αžšαŸ€αž“β€‹αž‚αŸ’αžšαž”αŸ‹αž‚αŸ’αžšαž„β€‹αŸ”

β€‹αž€αžΆαžšβ€‹αž›αŸ†αž”αžΆαž€β€‹αžŠαŸαž’αŸ†β€‹αž˜αž·αž“αž˜αŸ‚αž“β€‹αžŸαŸ’αžαž·αžβ€‹αžαŸ‚β€‹αž›αžΎβ€‹β€‹αž‡αŸ„αž‚αž‡αŸαž™β€‹αž“αŸƒβ€‹αž€αžΆαžšβ€‹αžšαŸ€αž”β€‹αž…αŸ†β€‹ αžŠαŸ‚αž›β€‹αž‚αŸ„αžšαž–β€‹αž‘αŸ…β€‹αžαžΆαž˜β€‹αžαž˜αŸ’αž›αŸƒβ€‹αž”αŸαžαž·αž€αž—αžŽαŸ’αžŒαž“αŸ…β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„β€‹αž”αžΌαžšαžŽαž—αžΆαž–αž“αž·αž„β€‹αž™αžαžΆαž—αžΆαž–β€‹β€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αž”αŸ’αžšαžΆαžŸαžΆαž‘ αž“αž·αž„β€‹αž€αžΆαžšβ€‹β€‹β€‹αž€αžΆαžšβ€‹αž‚αŸ’αžšαž”αŸ‹β€‹αž‚αŸ’αžšαž„αž”αŸαžαž·β€‹αž€αž—αžŽαŸ’αžŒβ€‹β€‹αž”αŸ’αžšαž€αž”β€‹β€‹αžŠαŸ„αž™β€‹αžŸαž»αžŠαž»αž˜αžšαž˜αž“αžΆβ€‹β€‹αž”αŸ‰αž»αžŽαŸ’αžŽαŸ„αŸ‡αž‘αŸ αž”αŸ‰αž»αž“αŸ’αžαŸ‚αž€αŸβ€‹αžŸαŸ’αžαž·αžβ€‹αž“αŸ…β€‹αž›αžΎβ€‹αž€αžΆαžšβ€‹αž”αŸ‚αž„β€‹αž…αŸ‚αž€β€‹αž”αŸ’αžšαž€αž”β€‹αžŠαŸ„αž™β€‹αžŸαž˜β€‹αž’αž˜αŸŒβ€‹αž“αžΌαžœβ€‹αž€αžΆαžšβ€‹β€‹αž’αž—αž·αžœαžŒαŸ’αžβ€‹αžŸαŸαžŠαŸ’αž‹β€‹αž€αž·αž…αŸ’αž… αžŠαŸ„αž™αž–αŸ’αž™αžΆαž™αžΆαž˜β€‹αžšαž€αŸ’αžŸαžΆβ€‹αž±αŸ’αž™β€‹αž”αžΆαž“αž“αžΌαžœβ€‹αž›αž€αŸ’αžαžŽαŸˆβ€‹αžŸαž€αŸ’αž€αžΆαžšαŸˆ αž“αž·αž„αž—αžΆαž–β€‹αž’αžŸαŸ’αž…αžΆαžšαŸ’αž™β€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžš αžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈβ€‹αž²αŸ’αž™β€‹αž”αŸ’αžšαž‡αžΆαž‡αž“β€‹αž€αž˜αŸ’αž–αž»αž‡αžΆβ€‹αž“αŸ…β€‹αžαŸ‚β€‹αž’αžΆαž…β€‹αž”αž“αŸ’αžŠβ€‹αž˜αž€β€‹αž‚αŸ„αžšαž–β€‹αž…αŸ†αž–αŸ„αŸ‡β€‹αž–αŸ’αžšαŸ‡αž’αžΆαž‘αž·αž‘αŸαž–β€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αžαŸ’αž›αž½αž“β€‹αž”αžΆαž“ αžšαžΈαž―β€‹αž—αŸ’αž‰αŸ€αžœβ€‹αž‘αŸαžŸαž…αžšαž’αžΆαž…β€‹αž”αž“αŸ’αžŠβ€‹αž˜αž€β€‹αž‚αž™β€‹αž‚αž“αŸ‹β€‹αžŸαŸ’αž„αžΎαž…β€‹αžŸαžšαžŸαžΎαžšβ€‹αž…αŸ†αž–αŸ„αŸ‡αž€αŸ’αž”αžΆαž…αŸ‹αž…αž˜αŸ’αž›αžΆαž€αŸ‹β€‹αž“αŸ…β€‹β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„β€‹αž”αŸ’αžšαžΆαžŸαžΆαž‘ αž αžΎαž™β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšβ€‹αž“αŸ…β€‹αžαŸ‚β€‹αž’αžΆαž…β€‹αž’αŸ’αžœαžΎαž±αŸ’αž™β€‹αž˜αž“αž»αžŸαŸ’αžŸβ€‹αž…αŸ’αžšαžΎαž“β€‹αž‡αŸ†αž“αžΆαž“αŸ‹β€‹αž‘αŸ€αžβ€‹αž˜αžΆαž“αž€αžΆαžšβ€‹αžŸαŸ’αžšαž˜αžΎβ€‹αžŸαŸ’αžšαž˜αŸƒαž…αž„αŸ‹β€‹αžƒαžΎαž‰β€‹αŸ”

αžœαžΆβ€‹αž‡αžΆβ€‹αž—αžΆαžšαž€αž·αž…αŸ’αž…β€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αžšαžŠαŸ’αž‹ αž“αž·αž„β€‹αžœαž·αžŸαŸαž™β€‹αž―αž€αž‡αž“αž€αž˜αŸ’αž–αž»αž‡αžΆβ€‹ αžŠαŸ„αž™β€‹β€‹αžŸαž β€‹αž€αžΆαžšαž‡αžΆαž˜αž½αž™β€‹β€‹αžŸαž β€‹αž‚αž˜αž“αŸαž’αž“αŸ’αžŠαžšαž‡αžΆαžαž· αžŠαŸ‚αž›β€‹β€‹αžαŸ’αžšαžΌαžœβ€‹αž›αžΎαž€β€‹β€‹αžŸαŸ’αž‘αž½αž™β€‹αž²αŸ’αž™β€‹αž”αžΆαž“αž‡αžΆβ€‹αž’αžαž·β€‹αž”αžšαž˜αžΆαž“αžΌαžœαž‘αž·αžŠαŸ’αž‹αž—αžΆαž–β€‹αžœαž·αž‡αŸ’αž‡αž˜αžΆαž“ αž“αž·αž„β€‹αž€αžΆαžαŸ‹β€‹αž”αž“αŸ’αžαž™β€‹αž±αŸ’αž™β€‹αž”αžΆαž“β€‹αž‡αžΆβ€‹αž’αžαž·β€‹αž”αžšαž˜αžΆβ€‹αž“αžΌαžœβ€‹αž‘αž·αžŠαŸ’αž‹αž—αžΆαž–αž’αžœαž·αž‡αŸ’αž‡αž˜αžΆαž“ αžŠαŸ„αž™αž”αž„αŸ’αž€αžΎαžβ€‹αž€αŸ’αžšαž”αžαŸαžŽαŸ’αžŒαž˜αž½αž™β€‹αžŠαŸαžαžΉαž„β€‹αžšαžΉαž„ αž”αŸ‰αž»αž“αŸ’αžαŸ‚αžŸαž˜αŸ’αžšαž”αž‘αŸ…αžαžΆαž˜β€‹αž”αŸ’αžšαž‘αŸαžŸ β€‹αž“αž·αž„β€‹αžœαž”αŸ’αž”αž’αž˜αŸŒαžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αž€αž˜αŸ’αž–αž»αž‡αžΆ αžŠαŸ„αž™β€‹αž”αž‰αŸ’αž…αžΌαž›β€‹β€‹αž”αŸ’αžšαž‡αžΆαž–αž›αžšαžŠαŸ’αž‹β€‹αž‘αŸ…β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„β€‹αžŠαŸ†αžŽαžΎαžšβ€‹αž€αžΆαžšβ€‹αž“αŸαŸ‡ αž αžΎαž™αž‡αžΆβ€‹αž–αž·αžŸαŸαžŸ β€‹β€‹αž‡αž½αž™β€‹αž”αŸ’αžšαž‡αžΆαž‡αž“β€‹αž²αŸ’αž™β€‹αž„αžΎαž”β€‹αžˆαžš αž‘αžΎαž„ β€‹αž†αŸ’αž–αŸ„αŸ‡β€‹αž‘αŸ…αž€αžΆαž“αŸ‹β€‹αž€αžΆαžšβ€‹β€‹αž™αž›αŸ‹β€‹αžŠαžΉαž„αž”αŸ’αžšαž€αž”αžŠαŸ„αž™αž…αžΈαžšαž—αžΆαž– αž–αžΈβ€‹αž—αžΆαž–β€‹αžŸαž˜αŸ’αž”αžΌαžšβ€‹αž”αŸ‚αž”β€‹αž“αŸƒβ€‹αž”αŸαžαž·αž€αž—αžŽαŸ’αžŒβ€‹αžšαž”αžŸαŸ‹αžαŸ’αž›αž½αž“β€‹αŸ”

αž–αž·αžβ€‹αž˜αŸ‚αž“β€‹αž αžΎαž™ β€‹αž€αžΆαžšβ€‹αžŠαžΆαž€αŸ‹β€‹αž”αž‰αŸ’αž…αžΌαž›β€‹αžšαž˜αžŽαžΈαž™β€‹αžŠαŸ’αž‹αžΆαž“αž˜αž½αž™β€‹αžŠαžΌαž…β€‹αž‡αžΆβ€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšβ€‹αž“αŸαŸ‡β€‹β€‹αž‘αŸ…αž€αŸ’αž“αž»αž„β€‹αžœαž·αžŸαŸαž™αž‘αŸαžŸβ€‹αž…αžšαžŽαŸ αžαž˜αŸ’αžšαžΌαžœβ€‹αž²αŸ’αž™β€‹β€‹αž™αž›αŸ‹β€‹αž’αŸ†αž–αžΈβ€‹αžŸαž‰αŸ’αž‰αžΆαžŽβ€‹αžŸαŸ†αžαžΆαž“αŸ‹αŸ—β€‹αž–αžΈαžšβ€‹αž“αŸƒβ€‹αžŠαŸ‚αž“β€‹αžŠαžΈ αž‚αžΊ αŸ– Β«Β αžšαžŸαŸ‹αž“αŸ…β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„β€‹β€‹αž”αŸαžαž·β€‹αž€αž—αžŽαŸ’αžŒΒ Β» αž“αž·αž„ Β«Β αžšαžŸαŸ‹αž“αŸ…β€‹αžŠαŸ„αž™β€‹αžŸαžΆαžšβ€‹αž”αŸαžαž·αž€αž—αžŽαŸ’αžŒΒ Β»αŸ” αž‚αŸβ€‹αžαŸ’αžšαžΌαžœβ€‹αž‚αž·αžβ€‹αž‚αžΌβ€‹αž–αžΈβ€‹αž’αžΆαžαž»αž‘αžΆαŸ†αž„β€‹αž–αžΈαžšβ€‹αž“αŸαŸ‡β€‹ β€‹αž‡αžΆβ€‹αž–αž·αžŸαŸαžŸβ€‹ αžŸαž˜αŸ’αžšαžΆαž”αŸ‹αž”αŸ’αžšαž‡αžΆαž‡αž“ αžŠαŸ‚αž›β€‹ Β«Β αž‘αž‘αž½αž›β€‹αžšαž„Β Β» αž•αž›αžœαž·αž”αžΆαž€αž“αŸƒαž€αžΆαžšβ€‹αž’αŸ’αžœαžΎβ€‹αž”αŸαžαž·β€‹αž€αž—αžŽαŸ’αžŒβ€‹αž—αžΆαžœαžšαžΌαž”αž“αžΈαž™β€‹αž€αž˜αŸ’αž˜ αž‚αžΊαžαžΆαž–αž½αž€αž‚αŸ Β«Β αžšαžŸαŸ‹αž“αŸ…β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„β€‹αž”αŸαžαž·αž€αž—αžŽαŸ’αžŒ αž αžΎαž™β€‹β€‹αžαŸ’αžšαžΌαžœβ€‹αžαŸ‚β€‹αž’αžΆαž…β€‹αžšαžŸαŸ‹αž“αŸ…β€‹αž”αžΆαž“β€‹αžŠαŸ„αž™αžŸαžΆαžšβ€‹αž”αŸαžαž·αž€αž—αžŽαŸ’αžŒβ€‹Β Β»αŸ”

αžαŸ’αž‰αž»αŸ†β€‹αžŸαžΌαž˜β€‹αž’αŸ’αžœαžΎβ€‹αžŸαŸαž…αž€αŸ’αžŠαžΈβ€‹αžŸαž“αŸ’αž“αž·αžŠαŸ’αž‹αžΆαž“αž’αŸ†αž–αžΈαž€αžΆαžšαž‚αŸ’αžšαž”αŸ‹αž‚αŸ’αžšαž„β€‹αž‘αŸαžŸαž…αžšαžŽαŸβ€‹αž“αŸ…αž’αž„αŸ’αž‚αžš αžŠαŸ„αž™β€‹αžšαŸ†αž­αž€β€‹αž’αŸ†αž–αžΈβ€‹αž–αžΆαž€αŸ’αž™β€‹αžŸαž˜αŸ’αžŠαžΈβ€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αž’αžαžΈαžβ€‹αž–αŸ’αžšαŸ‡αž˜αž αžΆαž€αŸ’αžŸαžαŸ’αžšαž“αžšαŸ„αžαŸ’αžαž˜αžŸαžΈαž αž“αž» αž–αŸ’αžšαŸ‡αž”αžšαž˜αžšαžαž“αž€αŸ„αžŠαŸ’αž‹ αŸ– Β«Β β€‹αž–αž·αžαžŽαžΆαžŸαŸ‹ αžαŸ’αž‰αž»αŸ†αž€αŸ’αžš αž”αžΎβ€‹β€‹αž“αž·αž™αžΆαž™αž’αŸ†αž–αžΈαžŸαŸαžŠαŸ’αž‹αž€αž·αž…αŸ’αž… αž€αŸαž”αŸ‰αž»αž“αŸ’αžαŸ‚β€‹αžαŸ’αž‰αž»αŸ†αž–αž·αžαž‡αžΆβ€‹αžŸαŸ’αžαž·αžαž€αŸ’αž“αž»αž„β€‹αž…αŸ†αžŽαŸ„αž˜β€‹αž’αŸ’αž“αž€αž˜αžΆαž“αž‡αžΆαž„αž‚αŸβ€‹αž“αŸ…β€‹αž›αžΎβ€‹αž–αž·αž—αž–β€‹αž›αŸ„αž€β€‹ αžŠαŸ„αž™αžŸαžΆαžšβ€‹αž’αžαžΈαžβ€‹αž€αžΆαž›β€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αžαŸ’αž‰αž»αŸ†Β !Β Β»αŸ”

αž–αžΆαž€αŸ’αž™β€‹αžŸαž˜αŸ’αžŠαžΈβ€‹αž‘αžΆαŸ†αž„β€‹αž“αŸαŸ‡β€‹αžŸαž„αŸ’αžαŸαž”β€‹αž™αŸ‰αžΆαž„β€‹αž…αŸ’αž”αžΆαžŸαŸ‹αž–αžΈβ€‹αžŸαŸ’αžαžΆαž“αž—αžΆαž–αž“αŸ…β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšβ€‹αž“αŸ…αž–αŸαž›β€‹αžŸαž–αŸ’αžœβ€‹αžαŸ’αž„αŸƒ αž’αžαžΈαžβ€‹αž€αžΆαž›β€‹αžŠαŸβ€‹αžšαž»αž„β€‹αžšαžΏαž„β€‹αž“αŸƒβ€‹αž”αŸβ€‹αžαž·αž€αž—αžŽαŸ’αžŒβ€‹αžαŸ’αž˜αŸ‚αžš αž˜αž·αž“αž‘αžΆαž“αŸ‹αž”αžΆαž“β€‹αž‘αž‘αž½αž›β€‹αž‡αŸ„αž‚αž‡αŸαž™β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„β€‹αž€αžΆαžšβ€‹αž•αŸ’αžŠαž›αŸ‹β€‹αž²αŸ’αž™β€‹αž”αŸ’αžšαž‘αŸαžŸβ€‹αž“αŸαŸ‡β€‹αž“αžΌαžœβ€‹β€‹αžœαžŒαŸ’αžαž“αž—αžΆαž–β€‹αž€αžΆαž›β€‹αž–αžΈβ€‹αž’αžαžΈαžβ€‹αž€αžΆαž›β€‹αž“αŸ…β€‹αž‘αžΎαž™αž‘αŸ αž€αŸαž”αŸ‰αž»αž“αŸ’αžαŸ‚β€‹β€‹αž’αžαžΈαžβ€‹αž€αžΆαž›αž“αŸ„αŸ‡β€‹αž“αŸ…β€‹β€‹αžšαž€αŸ’αžŸαžΆβ€‹αž”αžΆαž“β€‹αž“αžΌαžœβ€‹β€‹αž€αž·αžαŸ’αž™αžΆβ€‹αž“αž»αž—αžΆαž–β€‹αžšαž”αžŸαŸ‹αžαŸ’αž›αž½αž“β€‹ αž“αŸ…β€‹β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„β€‹αž–αž·αž—αž–β€‹αž˜αž½αž™ αžŠαŸ‚αž›αž‚αŸαž€αžΆαž“αŸ‹αžαŸ‚αž•αŸ’αžŠαž›αŸ‹β€‹αžαž˜αŸ’αž›αŸƒαžŠαž›αŸ‹β€‹αž—αžΆαž–αžŸαž˜αŸ’αž”αžΌαžšβ€‹αž”αŸ‚αž”β€‹αžαžΆαž„β€‹αž•αŸ’αž“αŸ‚αž€β€‹αžœαž”αŸ’αž”αž’αž˜αŸŒαŸ”

CHAU SUN KΓ©rya

Porte-paroles pour l’AutoritΓ© nationale APSARA

E-PATRIMOINES

Introduction Γ  la gestion des flux touristiques d’Angkor

Je souhaite commencer mon introduction en rappelant cette dΓ©claration de Son Excellence Monsieur Vann Molyvann, fondateur et Premier prΓ©sident de l’AutoritΓ© nationale APSARA jusqu’en 2001, et qui nous a quittΓ© rΓ©cemmentΒ : en 1995, il disait « qu’un tourisme non contrΓ΄lΓ©, est une menace encore plus rapide et plus dΓ©vastatrice pour notre patrimoine que les annΓ©es d’abandon et les pilleurs clandestins.Β»

Nous ne pouvons pas traiter du tourisme dans un site comme Angkor, sans prendre en compte les consΓ©quences de la frΓ©quentation massive sur l’atmosphΓ¨re si particuliΓ¨re qui le caractΓ©rise, et qui englobe l’esprit de ses lieux, perturbΓ© par le va et vient des visiteurs, faisant de son territoire un non-lieu, ou seulement un lieu de passage, et pouvant Γ©clipser peu Γ  peu sa sacralitΓ© originelle.

L’esprit des lieux d’Angkor Γ©mane aussi du gigantisme de ses monuments, de ses pierres millΓ©naires qui se marient si bien avec la nature parfois envahissante, mais toujours prΓ©sente, et que le piΓ©tinement incessant des visiteurs dΓ©tΓ©riore, mΓͺme lentement, mais sΓ»rement si des mesures adΓ©quates ne sont pas prises. En fait, l’esprit des lieux, c’est l’esprit des dieux.

Angkor est l’un des fleurons du Patrimoine mondial, mΓͺme s’il a un destin trΓ¨s particulier par rapport au reste du pays, il n’en reste pas moins un territoire mis en tourisme avec les alΓ©as et les obstacles du dΓ©veloppement, que subit tout produit touristique.

Est-ce que les visiteurs du XXIΓ¨me siΓ¨cle d’Angkor diffΓ¨rent des visiteurs venus depuis sa redΓ©couverte par Henri Mouhot au XIXΓ¨me siΓ¨cleΒ ?

Quel que soit le public, occidental ou asiatique, que vient-il chercher Γ  Angkor, aujourd’hui patrimoine mondial, choyΓ© par les scientifiques qui essaient de le protΓ©ger, et les touristes qui veulent tous rΓ©aliser un rΓͺveΒ ? Que peut-on ressentir en dΓ©couvrant Angkor au XXIΓ¨me siΓ¨cleΒ ?

Angkor aujourd’hui ne déçoit pas, mais certains Γ©prouvent des regrets d’Γͺtre dΓ©sorientΓ©s par la grande frΓ©quentation touristique, qui lui fait perdre la magie qu’ils sont venus « trouverΒ Β». L’imaginaire contemporain a Γ©tΓ© depuis longtemps investi par Angkor, et les visiteurs se sont attachΓ©s au mythe et au mystΓ¨re, qui entourent ce lieu. D’ailleurs, les mots qu’ils utilisaient frΓ©quemment pour dΓ©finir Angkor sont « la magie d’AngkorΒ Β» ou « cela dΓ©passe l’imaginationΒ Β», ou encore « la rΓ©alitΓ© n’a pas trahi le mythe.Β Β»

Et Angkor regroupe toutes les facettes du tourisme, des sculptures magnifiques, hors du commun relatant les épopées héroïques des rois angkoriens mais aussi les gestes naturels et vivants de la vie quotidienne de la population, le tout enveloppé dans une « jungle » éparpillée et sécurisée.

Le point commun des visiteurs, quelles que soient leurs origines, leurs cultures ou leurs religions, c’est qu’ils sont tous sensibles Γ  l’atmosphΓ¨re qui se dΓ©gage d’Angkor, et l’émotion qui les envahit.

Le caractΓ¨re sacrΓ© est l’essence mΓͺme de l’existence d’Angkor et il est de notre devoir de garder sa dimension religieuse. Il faut que l’immensitΓ© du site puisse faire cohabiter le touriste curieux de dΓ©couvrir une nouvelle culture et le visiteur venu chercher un lieu paisible pour se recueillir.

La rΓ©ussite d’une bonne gestion touristique repose sur une cohabitation « acceptableΒ Β» de tous les publicsΒ et l’accueil doit rΓ©pondre Γ  l’attente de tous.

La gestion des flux de visiteurs est le grand dΓ©fi pour garantir une visite de qualitΓ© pour permettre Γ  tous de rΓ©aliser leur rΓͺve de voir Angkor dans toute sa splendeur et toute sa magie. Enfin, l’unicitΓ© de son lieu est essentielle, Γ  condition que la mise en tourisme ne soit pas indiffΓ©rente Γ  son esprit des lieux afin de le prΓ©server de la « banalisationΒ Β».

Le classement d’Angkor sur la Liste du Patrimoine mondial est une fiertΓ© pour les Cambodgiens. Qu’Angkor soit reconnu, c’est aussi leur culture et leur civilisation que le monde entier honore comme l’une des plus prestigieuses, mais cela leur confΓ¨re une responsabilitΓ© trΓ¨s lourde qu’il faut qu’ils apprennent Γ  gΓ©rer.

La grande difficultΓ© ne rΓ©side pas uniquement dans la rΓ©ussite d’un amΓ©nagement respectant la valeur patrimoniale dans son intΓ©gritΓ© et son authenticitΓ©, et de la mise en place d’une gestion harmonieuse du site, mais aussi dans l’instauration d’une rΓ©partition Γ©quitable du dΓ©veloppement Γ©conomique, tout en essayant de maintenir le caractΓ¨re sacrΓ© et magique d’Angkor,Β pour que les Cambodgiens puissent continuer de venir rendre hommage Γ  leurs dieux, que les visiteurs puissent continuer d’admirer les bas-reliefs dans les temples et qu’il fasse encore rΓͺver de nombreuses gΓ©nΓ©rations.

Il incombe aux pouvoirs publics et le secteur privΓ© cambodgiens, en coopΓ©ration avec la communautΓ© internationale, de maximiser les aspects positifs et de minimiser les aspects nΓ©gatifs, en installant un cadre rigoureux mais adaptΓ© au pays et Γ  sa culture, associant la population et surtout en l’aidant Γ  s’élever vers une comprΓ©hension durable de sa richesse patrimoniale.

En effet, la mise en tourisme d’un site tel qu’Angkor, requiert les deux notions principales d’un territoireΒ : « Habiter le patrimoineΒ Β» et « Vivre du patrimoineΒ Β». Ces deux Γ©lΓ©ments doivent Γͺtre pris en considΓ©ration en particulier pour les habitants qui « subissentΒ Β» les consΓ©quences d’une patrimonialisation, c’est qu’ils « y habitent et doivent pouvoir en vivreΒ Β».

Je souhaite conclure sur la gestion du tourisme Γ  Angkor en rappelant les paroles de Feu le Roi-PΓ¨re Norodom SihanoukΒ : « Je suis pauvre, il est vrai du point de vue Γ©conomique, mais je suis l’un des plus riches du monde avec mon passé !Β Β».

Ces paroles rΓ©sument bien la situation d’Angkor aujourd’hui, le passΓ© fabuleux du patrimoine khmer n’a pas encore rΓ©ussi Γ  lui apporter la prospΓ©ritΓ© ancienne, cependant il a gardΓ© son prestige dans un monde oΓΉ les richesses culturelles sont de plus en plus valorisΓ©es.

 

KΓ©rya Chau Sun

KΓ©rya CHAU SUN est porte-parole et conseillΓ¨re auprΓ¨s de l'AutoritΓ© nationale APSARA, aprΓ¨s avoir mis en place le DΓ©partement de dΓ©veloppement touristique et le DΓ©partement de dΓ©veloppement culturel, des musΓ©es et des normes patrimoniale de l’institution.

NommΓ©e point focal national pour le patrimoine culturel mondial de l'UNESCO, elle est membre du SecrΓ©tariat du ComitΓ© International de Coordination pour la sauvegarde et le dΓ©veloppement du site historique d'Angkor (C.I.C.)

Docteur en gΓ©ographie, UniversitΓ© de Sorbonne, elle est spΓ©cialisΓ©e en tourisme, en gestion de sites et en patrimoine culturel.

Posted in Cambodge Gestion de site et flux touristiques, Cambodge, Formation continue Γ  distance, Formation.