Hang Peou

. .

Le Dr Peou Hang est directeur gΓ©nΓ©ral adjoint de l’AutoritΓ© nationale Apsara. Il a obtenu son doctorat en 2002 de l’UniversitΓ© catholique de Louvain (UCL) en Belgique. Il a rejoint l’AutoritΓ© nationale APSARA en aoΓ»t 2004. Il a effectuΓ© des recherches sur les ressources naturelles et l’environnement du site du patrimoine mondial d’Angkor. Il est responsable de la gestion du vaste rΓ©seau de systΓ¨me hydraulique et du paysage culturel dans le parc d’Angkor. Le Dr Hang a rΓ©habilitΓ© de nombreux systΓ¨mes hydrauliques anciens pour assurer la stabilitΓ© des temples et le dΓ©veloppement durable de l’ensemble de la rΓ©gion de Siem Reap, ces rΓ©alisations sont : le Baray Nord (XIIᡉ siΓ¨cle) qui a Γ©tΓ© assΓ©chΓ© plus de 500 ans; la restauration du systΓ¨me original d’alimentation du Baray occidental (Xᡉ siΓ¨cle), de la douve d’Angkor Thom, Preah Khan, Angkor Vat, Srah Srang, rΓ©servoir de Banteay Srei, les douves de Chau Srey Vibol et 58 kilomΓ¨tres de canaux et de digues pour optimiser la gestion de l’eau et le monitorage des inondations. Il a Γ©galement créé 9 stations de pΓ©piniΓ¨re dans le parc d’Angkor pour reboiser la rΓ©gion et prendre soin de tous les vieux arbres dans les temples pour prΓ©server le paysage culturel dans le parc d’Angkor. Il est non seulement responsable du parc d’Angkor mais Γ©galement le point focal national pour le patrimoine naturel du Cambodge auprΓ¨s du ComitΓ© du patrimoine mondial et professeur invitΓ© Γ  l’UniversitΓ© de Kanazawa au Japon.


αž”αžŽαŸ’αžŒαž·αž αž αž„αŸ‹ αž–αŸ… αž‚αžΊβ€‹αž‡αžΆβ€‹αž’αž‚αŸ’αž‚β€‹αž“αžΆαž™αž€β€‹αžšαž„β€‹αž˜αŸ’αž“αžΆαž€αŸ‹β€‹αž“αŸƒβ€‹αž’αžΆαž‡αŸ’αž‰αžΆαž’αžšβ€‹αž‡αžΆαžαž·β€‹αž’αž”αŸ’αžŸαžšαžΆαŸ” αž›αŸ„αž€β€‹αž‘αž‘αž½αž›β€‹αž”αžΆαž“β€‹αžŸαž‰αŸ’αž‰αžΆαž”αŸαžαŸ’αžšβ€‹αžαŸ’αž“αžΆαž€αŸ‹β€‹αž”αžŽαŸ’αžŒαž·αžβ€‹αž“αŸ…β€‹αž†αŸ’αž“αžΆαŸ†β€‹αŸ’αŸ αŸ αŸ’ αž–αžΈβ€‹αžŸαžΆαž€αž›β€‹αžœαž·αž‘αŸ’αž™αžΆαž›αŸαž™β€‹αž€αžΆαžαžΌαž›αž·αž€ Louvain (UCL) αž“αŸ…β€‹αž”αŸ’αžšαž‘αŸαžŸβ€‹αž”αŸ‚αž›β€‹αž αŸ’αžŸαŸŠαž·αž€αŸ” αž›αŸ„αž€β€‹αž”αžΆαž“β€‹αž…αžΌαž›β€‹αž”αž˜αŸ’αžšαžΎαž€αžΆαžšβ€‹αž“αŸ…β€‹β€‹αž’αžΆαž‡αŸ’αž‰αžΆαž’αžšβ€‹αž’αž”αŸ’αžŸαžšαžΆβ€‹αž“αžΆβ€‹αžαŸ‚β€‹αžŸαžΈαž αžΆ αž†αŸ’αž“αžΆαŸ†β€‹αŸ’αŸ αŸ αŸ€αŸ” αž›αŸ„αž€β€‹αž”αžΆαž“β€‹αž’αŸ’αžœαžΎβ€‹αž€αžΆαžšβ€‹αžŸαž·αž€αŸ’αžŸαžΆβ€‹αžŸαŸ’αžšαžΆαžœαž‡αŸ’αžšαžΆαžœβ€‹αž’αŸ†αž–αžΈβ€‹αž’αž“αž’αžΆαž“β€‹αž’αž˜αŸ’αž˜αž‡αžΆαžαž·β€‹αž“αž·αž„β€‹αž”αžšαž·αžŸαŸ’αžαžΆαž“β€‹αž“αŸƒβ€‹αžšαž˜αžŽαžΈαž™αžŠαŸ’αž‹αžΆαž“β€‹αž”αŸαžαž·αž€αž—αžŽαŸ’αžŒβ€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžš αž“αž·αž„β€‹αž‡αžΆβ€‹αž’αŸ’αž“αž€β€‹αž‘αž‘αž½αž›β€‹αžαž»αžŸβ€‹αžαŸ’αžšαžΌαžœβ€‹αžαžΆαž„β€‹αž•αŸ’αž“αŸ‚αž€β€‹αž‚αŸ’αžšαž”αŸ‹αž‚αŸ’αžšαž„β€‹αžαŸ’αžŸαŸ‚β€‹αž”αžŽαŸ’αžŠαžΆαž‰β€‹αž”αŸ’αžšαž–αŸαž“αŸ’αž’β€‹αž’αžΆαžšαžΆαžŸαžΆαžŸαŸ’αžαŸ’αžšβ€‹αžŠαŸβ€‹αž’αŸ† αž–αŸ’αžšαž˜β€‹αž‘αžΆαŸ†αž„β€‹αž‘αŸαžŸαž—αžΆαž–β€‹αžœαž”αŸ’αž”αž’αž˜αŸŒβ€‹αž“αŸ…β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„β€‹αž§αž‘αŸ’αž™αžΆαž“β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšαŸ” αž”αžŽαŸ’αžŒαž·αžβ€‹ αž αž„αŸ‹ αž–αŸ… αž”αžΆαž“β€‹αžŸαŸ’αžŠαžΆαžšβ€‹αž‘αžΎαž„β€‹αžœαž·αž‰αž“αžΌαžœβ€‹αž”αŸ’αžšαž–αŸαž“αŸ’αž’β€‹αž’αžΆαžšαžΆαžŸαžΆαžŸαŸ’αžαŸ’αžšβ€‹αž”αž»αžšαžΆαžŽβ€‹αž‡αžΆβ€‹αž…αŸ’αžšαžΎαž“β€‹ αžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈβ€‹αžšαž€αŸ’αžŸαžΆβ€‹αž”αŸ’αžšαžΆαžŸαžΆαž‘β€‹αž±αŸ’αž™β€‹αž˜αžΆαž“β€‹αž›αŸ†αž“αžΉαž„ αž€αŸβ€‹αžŠαžΌαž…β€‹αž‡αžΆβ€‹αž’αžΆαž“αžΆβ€‹αž€αžΆαžšβ€‹αž’αž—αž·αžœαžŒαŸ’αžβ€‹αž”αŸ’αžšαž€αž”β€‹αžŠαŸ„αž™β€‹αž“αž·αžšαž“αŸ’αžαžšαž—αžΆαž–β€‹αž“αŸƒβ€‹αžαŸ†αž”αž“αŸ‹β€‹αžŸαŸ€αž˜αžšαžΆαž”β€‹αž‘αžΆαŸ†αž„β€‹αž˜αžΌαž›αŸ” αž€αžΆαžšβ€‹αž„αžΆαžšβ€‹αž’αžΆαžšαžΆαžŸαžΆαžŸαŸ’αžαŸ’αžšβ€‹αž‘αžΆαŸ†αž„β€‹αž“αŸ„αŸ‡β€‹αžšαž½αž˜β€‹αž˜αžΆαž“αŸ– αž”αžΆαžšαžΆαž™αžŽαŸβ€‹αžαžΆαž„β€‹αž‡αžΎαž„ (αžŸαžαžœαžαŸ’αžŸαžšαŸβ€‹αž‘αžΈβ€‹αŸ‘αŸ‘) αž€αžŸαž·αžŽβ€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšβ€‹αž’αŸ† αž–αŸ’αžšαŸ‡β€‹αžαŸαž“ αž’αž„αŸ’αž‚αžšβ€‹αžœαžαŸ’αž αžŸαŸ’αžšαŸ‡β€‹αžŸαŸ’αžšαž„αŸ‹ αžŸαŸ’αžšαŸ‡β€‹αž‘αžΉαž€β€‹αž”αž“αŸ’αž‘αžΆαž™β€‹αžŸαŸ’αžšαžΈ αž€αžŸαž·αžŽβ€‹αž”αŸ’αžšαžΆαžŸαžΆαž‘β€‹αž…αŸ…β€‹αžŸαŸ’αžšαžΈβ€‹αžœαž·αž”αž»αž› αž–αŸ’αžšαž˜β€‹αž‘αžΆαŸ†αž„β€‹αž”αŸ’αžšαž‘αžΆαž™β€‹αž“αž·αž„β€‹αž‘αŸ†αž“αž”αŸ‹β€‹αžŸαžšαž»αž”β€‹αž‘αžΆαŸ†αž„β€‹αž’αžŸαŸ‹β€‹αŸ₯αŸ¨β€‹αž‚αž˜ αžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈβ€‹αž’αŸ’αžœαžΎβ€‹αž€αžΆαžšβ€‹αž‚αŸ’αžšαž”αŸ‹αž‚αŸ’αžšαž„β€‹αž‘αžΉαž€β€‹αž“αž·αž„β€‹αžαžΆαž˜αžŠαžΆαž“β€‹αž‚αŸ’αžšαž”αŸ‹αž‚αŸ’αžšαž„β€‹αž‘αžΉαž€β€‹αž‡αŸ†αž“αž“αŸ‹β€‹αž±αŸ’αž™β€‹αž”αžΆαž“β€‹αž›αŸ’αž’β€‹αž”αŸ†αž•αž»αžαŸ” αž›αŸ„αž€β€‹αž€αŸβ€‹αž”αžΆαž“β€‹αž”αž„αŸ’αž€αžΎαžβ€‹αžŸαŸ’αžαžΆαž“αžΈαž™β€‹αž”αžŽαŸ’αžŠαž»αŸ‡β€‹αž€αžΌαž“β€‹αžˆαžΎβ€‹αž…αŸ†αž“αž½αž“β€‹αŸ©β€‹αž€αž“αŸ’αž›αŸ‚αž„β€‹αž“αŸ…β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„β€‹αž§αž‘αŸ’αž™αžΆαž“β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžš αžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈβ€‹αžŠαžΆαŸ†β€‹αžŠαžΎαž˜β€‹αžˆαžΎβ€‹αž‘αžΎαž„β€‹αžœαž·αž‰β€‹αž“αŸ…β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„β€‹αžαŸ†αž”αž“αŸ‹ αž“αž·αž„β€‹αžαŸ‚αž‘αžΆαŸ†αž„β€‹αžŠαžΎαž˜β€‹αžˆαžΎβ€‹αž…αžΆαžŸαŸ‹β€‹αŸ—β€‹αž“αŸ…β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„β€‹αž”αŸ’αžšαžΆαžŸαžΆαž‘β€‹ αžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈβ€‹αžšαž€αŸ’αžŸαžΆβ€‹αž‘αŸαžŸαž—αžΆαž–β€‹αžœαž”αŸ’αž”αž’αž˜αŸŒβ€‹αž“αŸ…β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„β€‹αž§αž‘αŸ’αž™αžΆαž“β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšαŸ” αž›αŸ„αž€β€‹αž˜αž·αž“β€‹αžαŸ’αžšαžΉαž˜β€‹αžαŸ‚β€‹αž‘αž‘αž½αž›β€‹αž”αž“αŸ’αž‘αž»αž€β€‹αž€αž·αž…αŸ’αž…αž€αžΆαžšβ€‹αž“αŸ…β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„β€‹αž§αž‘αŸ’αž™αžΆαž“β€‹αž’αž„αŸ’αž‚αžšβ€‹αž”αŸ‰αž»αžŽαŸ’αžŽαŸ„αŸ‡β€‹αž‘αŸ αž›αŸ„αž€β€‹αž€αŸβ€‹αž‡αžΆβ€‹αž’αŸ’αž“αž€β€‹αž‘αž‘αž½αž›β€‹αž”αž“αŸ’αž‘αž»αž€β€‹αžαŸ’αž“αžΆαž€αŸ‹β€‹αž‡αžΆαžαž·β€‹αžαžΆαž„β€‹αž•αŸ’αž“αŸ‚αž€β€‹αž”αŸαžαž·αž€αž—αžŽαŸ’αžŒβ€‹αž’αž˜αŸ’αž˜αž‡αžΆαžαž·β€‹αžŸαž˜αŸ’αžšαžΆαž”αŸ‹β€‹αž‚αžŽαŸˆαž€αž˜αŸ’αž˜αžΆαž’αž·αž€αžΆαžšβ€‹αž”αŸαžαž·αž€αž—αžŽαŸ’αžŒβ€‹αž–αž·αž—αž–αž›αŸ„αž€β€‹ αž“αž·αž„β€‹αž‡αžΆβ€‹αžŸαžΆαžŸαŸ’αžαŸ’αžšαžΆαž…αžΆαžšαŸ’αž™β€‹αž§αž‘αŸ’αž‘αŸαžŸβ€‹αž“αŸ…β€‹αžŸαžΆαž€αž›β€‹αžœαž·αž‘αŸ’αž™αžΆαž›αŸαž™ Kanazawa αž”αŸ’αžšαž‘αŸαžŸβ€‹αž‡αž”αŸ‰αž»αž“β€‹αž•αž„β€‹αžŠαŸ‚αžšαŸ”